O.L.F.A

Tamás-Tarr Melinda (1953)
Cím nélkül «Szeretnék meghalni Téged szeretve, de elkerülni, hogy mások szenvedjenek.» Szempilláim elnehezültek, Fátyolossá vált a szemem, Fagyos-jeges kéz érintette Most éppen újraéledt lelkem. Hol van a ragyogó tarka rét? S a lebegő kicsi lepke? Nincs más mint csak korom-sötétség S jeges szél fagyasztja szívem. Immár ijesztő, mély csönd honol, Az égen sincsenek csillagok, Eltűntek egy pillanat alatt S az Esthajnali is lezuhant… Itt küldöm három könnycseppemet, Mely éjjel a lelkemből fakadt, Szívem húrja nagyot pattant, Éles, fájdalmas, nagy robajjal. *** De azért mégis örvendezem, Mert szerelme itt van lelkemben, Amely még forróbb és nemesebb, Tanu: a tegnapi üzenet!	Senza titolo «Vorrei te amando morire per non fare altri soffrire.» Le mie ciglia ora sono pesanti, Agli occhi un velo m'è sceso davanti, Il gelo d'una mano ha sfiorato Il mio animo appena rinato. Dov’è il fulgido prato sgargiante? E la piccola farfalla ondeggiante? Ora solo dei miei anni ho il grigiore E gelido ghiaccia un vento il mio cuore. Cupo regna già un silenzio tremendo, Non v’è in cielo neppure una stella, Sono andate in un momento svanendo E di Venere è caduta anche quella… Io tre lacrime qui mando allegate Dall’anima mia a notte sgorgate, La corda è balzata del mio cuore Con acuto gran dolente fragore. *** Sono felice però tuttavia Ché il suo amore è nell'anima mia, Ancor più alto in calore e lignaggio: Testimone n’è di ieri il messaggio.
	Traduzione © di Mario De Bartolomeis

HOME PAGE